„Mindennap te választod meg, hogy a saját valóságodat éled meg, vagy másokét. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy megbélyegeznek, hogy felelőtlen vagy, hogy álomvilágban élsz, stb. Ideje a saját utad járnod! Az út már készen vár rád, várja, hogy rálépj. Nem fogod látni, hogy merre vezet, merre kanyarog. Nem is kell azzal foglalkoznod, hogy miket hagysz magad mögött, és azon sem kell agyalnod, hogy mi vár rád vajon a következő kanyar után. Hagyd, hogy a többiek haladjanak a saját útjukon. Az utak szétváltak...”
„A ragaszkodás viszont tévútra vezet(het), megköti az energiádat. Áramoltasd az energiádat! Rengeteg, még fel nem szabadított energia és erő van benned. De a kötelékeket el kell oldoznod, mert azok csak földközelben tartanak. Az áramlatok viszont ettől feljebb vannak. Fentről mindent más szemszögből látni. Sokkal tisztább a kép.”
„Fentről láthatod, hogy csak egy vetített kép van előtted. Egy mesterséges háttér. Egy illúzió fátyol. Semmi sem valóságos. Mindez csak díszlet. Tudom ezt már sokszor hallottad. De mégis elveszel a részletekben újra és újra. Látni akarod? Biztos, hogy készen állsz? Egyre inkább érzed, hogy valami nem stimmel. Lehetnek szép napjaid. Érezheted magad jól. De akkor is tudod, hogy valami nem stimmel. Ez nem életuntság. Nem depresszió. Hanem egyszerűen mélységesen unod már a "játékot". Az ismétlődő helyzeteket, a szabályokat, a korlátokat. Hogy miért? Mert egyre vékonyabb már a fátyol. Egyre tudatosabb vagy. Játszod még a szereped, de már nem olyan átéléssel, mint korábban. Néha szeretnél mindent lesöpörni az asztalról. De ezeket az érzéseidet senkinek nem mondhatod el. Senki nem értené. Ezért csendben magadban hurcolod.”
„…és amikor épp elveszíted mindazt, ami eddig fontos volt számodra, ami eddig rólad szólt, ami eddig az életed volt, úgy érzed, hogy kicsúszik a lábad alól a talaj, hogy ott állsz a semmi közepén, egyedül, magányosan. Kicsinek és védtelennek érzed magad. Nem számíthatsz másra, csakis ÖNMAGADRA. És pont ez a lényege ennek a helyzetnek, hogy EGYEDÜL LÉGY ÖNMAGADDAL. Mert senki más nem ért meg. Senki más nem tudja, honnan jössz és hová tartasz. Senki más nem tudja miért vagy itt. Mindig kapsz feldolgozási időt. A kérdés azonban az, hogy ezt az időt mire fordítod? Magadba fordulsz és nyalogatod a sebeidet? Ábrándozva gondolsz vissza arra, amit magad mögött hagytál? Félelemmel tekintesz az elkövetkezendők felé? Vagy elfogadod, hogy mindezt te teremtetted magadnak, amikor azt mondtad és kívántad teljes szívedből és lelkedből: HOGY LEGYEN, AHOGY TE AKAROD ÉS NE ÚGY, AHOGY ÉN! „
„Ha a félelmeid feloldásra és elengedésre kerülnek, akkor megtapasztalhatod a szabadságot és a függetlenséget, hogy lásd és érezd, hogy képes vagy arra, hogy megállj a saját lábadon minden kapaszkodó és biztosítókötél nélkül, hogy feltáruljanak előtted a lehetőségek halmazai. El sem tudod hinni, hogy micsoda felszabadult érzés, amikor nem köt a félelem, nem kötnek a szokások, a hiedelmek.”
"Vedd számba, hogy MA, ITT ÉS MOST MI AZ, AMI ÖRÖMMEL TÖLT EL. MI AZ, AMI SZÉP ÉS JÓ AZ ÉLETEDBEN! MI AZ, AMIÉRT ÉRDEMES ITT LENNED, ÉS MINDEN REGGEL FELKELNED? Ne törődj azzal, hogy más mit csinál, mit gondol rólad, milyennek lát, hogy mi a "trendi". Te csak haladj a saját utadon és éld meg az általad megteremtett saját valóságodat! Merd elengedni a látszólagos biztonságot nyújtó kötelékeidet. Vedd észre, hogy azok már nem léteznek. "
„s eljön életedben az a nap, amikor rájössz, hogy a túlélésed kulcsa, hogyan válj szemlélővé. Amikor rájössz, hogy életedben mindennek te vagy a Forrása. Amikor rájössz, hogy valóban te vagy a karmester, és szép nyugodtan el kezded levezényelni mindazt, ami már a MOSTban megtörtént. Mert bizonyos leszel abban, hogy amit előre elterveztél magadnak, az csak is jó lehet, és amit emberként rossznak definiálsz, az valójában az egyensúlyhiányod, a félelmeid kivetülései. Ekkor megérted végleg, hogy ha szembejön veled egy feladat, az csak is azért van, mert eltervezted azt, mégpedig a megoldással együtt. Tehát a kulcsod: a derűs, nyugodt szemlélődés, valamint a megoldásokba vetett bizalom, a tudása annak, hogy a kellő időben minden felfedi magát előtted.”
„Legyen szívedben csodavárás! Tudd, hogy tavasszal, ahogy az első rügyek kihajtanak, ahogy az első virágok kinyílnak, a Te ÚJ valóságod is megmutatkozik számodra. Te is épp úgy fogsz kinyílni, ahogy a virágok szirmai.”
„Ne vigyél magaddal semmi olyat az ÚJ Életedbe, ami a régihez kötne, mert könyörtelenül vissza fog húzni. Tedd meg Önmagad érdekében, hogy minden szálat elvágsz. Nagyon is érzed és tudod, hogy mi az, ami még vissza-visszarángat. Néha még belemész ezekbe a történésekbe, pedig pontosan tisztában vagy azzal, hogy neked már nincs szükséged ezekre a szituációkra. Fájdalmas lehet egy-egy szál elvágása. De meg kell tenned. Megkönnyebbülést fogsz érezni utána. A könnyek elmossák mindazt, ami nehéz benne. Adj új lehetőségeket minden érintett számára. Hagyd, hogy kialakuljanak az új lehetőségek.”
„Amikor fáradtnak, kimerültnek érzed magad: Pihenj! Nem kell most semmit sem erőltetned. De állj készenlétben. Ne túráztasd a gondolataidat feleslegesen. Elérkezik a Te időd, hamarosan. Úgy érzed, hiábavaló minden nap. Vannak és lesznek is még ilyen hézagkitöltő időszakok, amikor „látszólag” nem történik semmi. Még mindig nehezen tudod elfogadni az ilyen napokat. Pedig megszokhattad volna már. Olyan ez az időszak most, mint egy tó sima felszíne, szélcsendes időben. Szinte mozdulatlan. Lágyan elringat. Élvezd a semmittevést. Majd ha megjönnek a hullámok, melyek tovább mozdítanak, akkor majd bátran meglovagolhatod azokat."
Szeretettel Nebe'h'a
Comments