A dolgom...
Nem vagyok én senki,
Mert mindenki vagyok.
Egy sejt az egységből,
Egészben dalolok.
Csendben szeretni, jelen lenni némán.
Ne tudja senki, titkos kincs a munkám.
Ami csak magamnak és Istennek csillog,
Nem kér elismerést, azért mert boldog.
Nem kér figyelmet, csak reményt, hogy a jóra
Mindenki kapható, ha tud róla.
Hogy a szeretet, amit eszközül kaptam,
A legjobb, amit megragadhattam.
Semmi más dolgom nincs, kegyes volt a sorsom,
Csak a szeretetet kell áramoltatnom.
Ilyen egyszerű ez, kiárasztom szívből,
S ha felém jön, befogadom, hogy még nagyobbra nőjön.
Így nő rajtam túl az érzés, sokkal nagyobb nálam,
Engem is és mindenkit befogad magában.
Rájövünk, hogy nem választ el minket soha senki
Csak az, hogy azt hittük ezt bármi megteheti.
Egyek vagyunk, egyet érzünk, legbelül mindenki.
Kirekesztve ne érezze magát ezért senki.
Máté Szilvi 2020.02.28.
Comments