Ahogy kezdesz tudatosabbá válni, kezdesz jobban magadra, a természetre figyelni, észre fogod venni, hogy mozdulsz együtt vele egyre jobban. Ezen nem kell csodálkozni! Hisz az ember, mint fizikai létező a természet része is egyben. Ahogy közelítesz a természethez, egyre jobban nő meg benned az igény, hogy minél több időt tölts benne, vele. Mostanra, (ősz elejére) megint érzed, hogy az információ túl sok. Minden, ami nem természetes, túl sok. Arra, ami túl sok, szoktad mondani, "Sok bába közt elvész a gyerek." Bizony elvész. Jelen esetben a te benső gyermeked. Az aki valójában vagy. Figyelj rá jobban. Miért? Miért most? Mert... Ideje van az őszi szántásnak és az őszi magok elvetésének. A szántással megtisztítod a földet az új magok számára. Tehát szelektálj, gyomlálj. Lazíts, és vesd el az új magokat! Olyan magokat, melyek kikelését szívesen látod majd tavasszal. Ezek a magok csendben, a Föld takarója alatt (energiájában) fognak érlelődni. Így az a legjobb, ha te is csendben várakozol.
Megint a hajnali "sötétségről" pár szó. Mert ekkor érzed magad legközelebb a természethez. Ha odafigyelsz. Az érzés álomszerű. Ahogy mész, sétálsz épp az esőtől nedves úton. Ahogy hallgatod az eső koppanását az ernyődön, az esőkabátod susogását minden lépésnél. A lágy szél ahogy a bőrödhöz simul, hallod zúgását a füled mellett. Mintha csak egy álomban lennél. És valóban. Amikor álmodsz, a legmegnyugtatóbb, legkellemesebb, legédesebb álmaid ilyen környezetben történnek. Sétálsz, mész, vagy épp repülsz a sötét utcán, lámpafények alatt, fölött. A levegő meleg, kellemes, még ha hó borítja is a tájat, te nem fázol. Mesebeli. Na, ilyenek a hajnalok is. Csak keresd, figyeld az érzést! Közelíts minél jobban ehhez az álomszerű állapothoz! Ebben az állapotban csíráztasd a őszi vetéssel Földbe került magvaidat!
Annak, akit érint… valamilyen formában, témában… legyen bármilyen jellegű „probléma”, testi, érzelmi, lelki (tudati), szellemi… ismétlődő dolgokról van szó. Pl. egészségügyi gondjaid vannak, fájdalmak, esetleg betegség, vagy csupán csak figyelmeztető tünetek. Itt állj is meg! Ne menj bele! Itt is azt tudom csak mondani, hogy figyelj benső hangodra! Mit súg neked? Elhiszed, amit sugall? Vagy te megint jobban tudod?
Ami testi szinten jelentkezik most, bármilyen tünet, betegségre utaló jelek akár…. azok csupán egy régebbi, talán évekkel ezelőtti gondolati felhőidnek a lecsapódásai. Ezért mondom újra, figyelj arra, mit gondolsz, mit mondasz, milyen magokat ültetsz el! Mert a magok egyszer csak kikelnek. Vannak olyan magok, melyek hamarabb csíráznak ki, vannak melyeknél hosszabb ideig tart a folyamat. És vannak olyan magok, melyek sosem kelnek ki, hiába is várod. Sok mindentől függ. Milyen talajba szórod, milyen mélyre, locsolod e, kap e elegendő fényt (figyelmet, gondoskodást), stb.
Visszatérve jelen helyzetre, állapotra. Amit te most fizikai, testi szinten esetleg betegség, vagy arra utaló jelként tapasztalsz, azt a magot te ültetted el valamikor. Időnként meglocsoltad, figyelmet szenteltél neki, nem gondolván, hogy milyen növény is lesz belőle. Most, hogy kibújt, csodálkozol. Ha nem tetszik, ne gondozd tovább, és akkor elpusztul. (Ha fájdalmaid vannak, nyilván nehezebb a dolgod.) Ezért kell csírájában elfojtani ezeket a dolgokat. Ismerős ez a mondás is, igaz?
Ahogy a következő is: „Sok beszédnek, sok az alja.” Tehát figyelj jól, a kimondott szavaidra! A gondolataidra nem különben. Azokat még csírájában fojtsd el, tehát, mielőtt még kimondanád! Aki sokat beszél, sok mindent teremt, tudatlanul szinte. Az is, aki hallgat. Mert a hallgatás még nem elég. Kérdés, hogy ilyenkor hol vagy? Az elmédben futod a köröket, és folytatod le a beszédet, vagy szíved csendjében vagy?
Ne hidd, hogy ismétlem magam, napról napra. Nem beszélnék ezekről, ha nem lenne igen igen fontos és jelentőségteljes. Néha a spirituális beállítottságúakkal is „elszalad a ló”.
Comments