A világ a kezünkben van. Csak rajtunk múlik, hogy kezdünk vele valamit, vagy sem. Rajtunk múlik, hogy tapasztalásainkat bölcsességként, tudásként visszük magunkkal, vagy mint egy súlyos terhet cipeljük, mint egy batyut. Mersz-e kockáztatni, hogy felfedezz új világokat azzal, hogy teremtessz, vagy maradsz a biztonságos zónán belül? Ahhoz, hogy alkoss valamit, szükség van egy kis vakmerőségre, egy csöppnyi naivitásra, a vágyra, hogy elérd a csúcsokat, és nem utolsó sorban szabadságra. Az alkotáshoz nem szabad hátra nézni, csak előre, mert ha visszanézel, az olyan, mintha egy alkotást, ami már félig kész, elkezdenél megsemmisíteni lépésről-lépésre. Egy lépés hátra, és egy kis részlet törlődik. Még egy lépés hátra, még egy kis részlet törlődik. Mert bár folytathatod az alkotást ott, ahol abbahagytad, de már nem lesz olyan, amilyennek a hátralépéseid előtt tervezted. Tehát csak előre lépj, de mindig csak egyet! Ne szaladj! Alkoss hát szabadon, bátran, a saját tempódban, ártatlanul, terhek nélkül! Csak így lehet teremteni!
top of page
bottom of page
Comments