Ma egy elképesztően felemelő élményben volt részem. Most ezt szeretném megosztani mindenkivel, akit érdekel!
Nagyon nehéz napom volt, és a vírus miatti félelem energiák miatt eleve nehéz megőrizni a lelki könnyedséget és vidámságot, ami a szép dolgok látásához szükséges. Késő délután hazafelé mentem. Azon gondolkodtam, mit tehetnék, hogy függetleníthessem magam a negatív, lehúzó energiáktól és megőrizhessem a tisztánlátásomat. Reggelente úgy kezdem a napom, hogy egy gyors ima keretében azt kérem, hogy csak jót osszak meg másokkal és ők is csak jót osszanak meg velem, hogy megsokszorozva adhassam tovább. Szépséget és jóságot. Úgy gondoltam, hogy ezekben a napokban ez kevés lehet. Ahogy ezen gondolkoztam, megpillantottam egy elképesztően gyönyörű, varázslatosan illatozó fát, amit tetőtől talpig beborított a hófehér virág áradat. Az illat és a látvány is lenyűgöző volt, de olyan energiája volt a fácskának, amit nehéz szavakba önteni. Balzsamos szeretet és örömteli kacaj, könnyedség és tisztaság, ezek azok a fogalmak, amik mondhatni körüllengték.
Nem tudtam neki ellenállni, közelebb kellett mennem. Meg kellett simogatnom, szagolgatnom és kértem a Jóistent, hogy áldja meg a fácskát sok méhecskével és bogárkával, hogy jövőre is ilyen csodás virágköpenyben pompázhasson. A pihe-puha virágaival végig simította az arcomat és közben eszembe jutott, hogy kívülről biztos bolondnak festhetek a járókelők szemében. Azonban nem nagyon izgatott, mert úgy voltam vele, a jóakaratúak majd azt hiszik, csak az illatos virágokat szaglászom, a többiek véleménye pedig elhanyagolható. Amikor áldást kértem a fácskára, azonnal elöntött az érzés, hogy ő is áldást kér rám és a szeretteimre. Biztos járhattam arra a kislányommal, mert furcsán hangozhat, de a fa ismerte a gyermekemet, s rá is külön áldást kért. Nagyon meglepődtem és meghatódtam.
Megköszöntem és már elköszöntem volna, hogy indulok, de olyan érzés fogott el, hogy van a kis fa körül valami nem odaillő, és ha tehetem távolítsam el. Szétnéztem, s láttam egy hatalmas kutyagumit. Nem értettem, hiszen a kaki nem káros a fának, mindenesetre volt nálam kakizacsi, így összeszedtem. De továbbra is olyan érzésem volt, hogy valami nem stimmel. Menni akartam, de nem tudtam elmenni, muszáj volt még előtte alaposan körbenéznem. Végül megpillantottam a fa tövében, egészen bent a törzsénél egy nejlonzacskót. Nehéz volt észrevenni, mert a fa nagyon dús, cserjeszerű ágrendszerrel bírt, tele a pompás, fehér virágokkal, amik eltakarták a szemetet. Nem tudtam, hogy kúszhatnék be oda anélkül, hogy ne szúrjon meg, de végül megpróbáltam. Sikerült kihalásznom a nejlonzacskót, és két röviditalos üveget, majd épségben kikászálódtam a sűrű ágak közül. Elégedettséget kellett volna éreznem, de nem jött az érzés. Tovább kellett keresgélnem. Körülsétáltam a bokrot és további szemétre bukkantam a másik oldalon is. Azokat is felszedtem. Mind belefért az elsőre talált nejlonzacskóba. Ahogy ezeket is mind felszedtem, elöntött az elégedettség érzése és tisztán éreztem, ahogy a kisfát is ugyanez az érzés önti el. Megkönnyebbült, jobban érezte magát és boldog volt. Az áldás, amit korábban éreztem az irányából még átütőbb lett. Olyan átható erejű energia volt, csak úgy ragyogott tőle a fa, sőt az egész környék kivilágosodott tőle.
Persze a szavaim, mint átvitt értelműek, csak az érheti, akinek már volt hasonló élménye. Nekem is ritkán adatik meg ilyen szépet ilyen mélységben megtapasztalni, főleg ilyen nehéz időkben. Mindazonáltal én remélem és azt kívánom, hogy minél többen átélhessenek hasonlót! Nézzenek szét és lássák meg, amit a Jóisten mutatni kíván önöknek! A szépet és a csúnyát is, mert ez a kettő láttatja meg önökkel, mit kell tenniük, hogy igazán jól legyenek!
Comments