Az élet a legjobb faragó mester. Lehántja külső burkodat. S feltárja belső gyengeségeidet, fájdalmaidat. És jön egy újabb feladat. Megismerni önmagadat. Többször nekimész, de nem bírsz vele. És újra, és újra... Mindent bevetsz. És egyszer csak megállsz. Lelassulva, lecsendesedve ránézel az életedre. És akkor látod csak, hogy az élet lefaragta hibáidat, csak te szorítod a megmaradt forgácsokat. Ha elengeded, meghallod a szív szavát. És ott csak hitet, reményt és szeretetet találsz. És ahol szégyen égetett ott belül. Kicsiny parázzsá szelídül. És ha már elég nagy a hited fehér fény és bizonyosság szövi át lekedet.
Loyál Évi 22. 01. 24.
Comments