A cím lett a mottóm. Sok mindenre rájöttem az évek alatt tapasztalatok által. Én is, mint nagyon sokan, beleestem a megfeleléskényszer csapdájába. Bennem volt, hogy ki mit fog szólni, mondani, ha valamit másképp csinálok, vagy gondolok, mint más. Ez egyedül az öltözködésemre nem hatott ki, mert mindig a kényelem volt az első, és hogy jól érezzem magam az adott ruhában. Nálam főleg a cselekedeteimre, szavaimra hatott ki a megfelelés kényszer. Féltem például attól, hogy mit mondanak, ha kiderül, hogy mit képviselek (angyalok, segítők), ezért csak a legközelebbi hozzátartozóim, s barátaim tudtak erről. Sok tapasztalat, tanulás és meditáció ébresztett rá, hogy nem értem magam. Miért is csinálom ezt magammal, amikor ez nem én vagyok? ÉN, ÉN akarok lenni! Rájöttem, nincs abban semmi szégyellni való, aki vagyok, ami vagyok. Ha valakinek nem vagyok így szimpatikus, elfogadom és továbbengedem magát a negatív érzést, energiát, amit ez okoz(-na) nekem. Mert mára semmit sem okoz bennem az, ha valaki esetleg nem kér a társaságomból. Szíve joga! Nem neheztelek senkire ezért. Szerintem teljesen természetes, ha két energia nem fér meg egymással. Ez azért van, mert nem tudnak egyszerre, egy szinten rezegni. Így jön létre az a dolog, amikor azt mondjuk valakire, hogy „nem szimpatikus”. Ezek azonban csak szavak, a lényeg pedig mögöttük van, az energiák szintjén. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy aki alacsonyabb rezgéstartományban éli az életét, az alacsonyabb rendű. Soha senkit nem szabad lenézni! Mert ők a legnagyobb tanítómestereink is lehetnek, azzal, hogy kihívás elé állítanak minket ilyen-olyan formában. Minden tisztelet azoké az embereké, akik a saját rezgésszintjükön képesek a fejlődésre, mert hiába tartasz bárhol is jelenleg, ha változatlan maradsz, és nem teszel semmit. Elakadtál? Semmi gond, csak ne sokáig topogj egyhelyben. Éld meg az elakadás állapotát (hiszen ez is tapasztalat, tanulás), aztán engedd tovább, menj tovább! Ez nem egyszerű se nekem, se másnak. Én is folyamatosan gyakorlom ezt, és van, amikor a kelleténél tovább tart a továbblépés, de folyamatosan ezen dolgozom épp az adott helyzetben. Sokan azt gondolják rólam, milyen kemény vagyok, és nem érdekel semmi és senki, mert nem hatnak meg bizonyos dolgok. Ez nem igaz, csak tiszteletben tartok másokat, a véleményüket, az akaratukban sem szeretnék senkit befolyásolni. Egyszerűen csak félre állok, nem erősködök, bizonygatok, hogy „De én jó vagyok és segíteni szeretnék…..”. Ez így már nem az elfogadás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem védem meg magam, ha szükségét érzem, mert felmérem a helyzetet, hogy mi a rosszabb. Ha nem hagyom magam, vagy ha ráhagyom és félreállok. Ezt tudni kell felmérni érzések alapján. Mert lehet, hogy épp te vagy az, aki azzal tanítasz valamit a másiknak, aki épp „támadásba lendül” ellened és rád akar telepedni, hogy szembeszállsz vele. Ebben a segítőim nagyon sokat segítenek nekem és sokat tanultam tőlük. Örök hálám érte nekik! Mindenesetre életem legfelszabadítóbb érzése, hogy az lehetek, aki vagyok. Nem kell energiát fektetnem abba, hogy más legyek. Utólag már látom, hogy iszonyatosan fárasztó a megfelelés, és nem is tudom, hogy bírtam régen úgy élni.
Tehát a mottóm: „AZ ÖNFELVÁLLALÁS SZABADDÁ TESZ!”
Comments