Befogadlak
Amikor a szeretet kopogtat az ajtón,
sokszor nem is halljuk meg a rengeteg zajtól.
Halkan zörget, finoman, mert ő nem követel semmit,
nem kérne szolgaságra soha-soha, senkit.
Csak elhívás, kérés az, finom öleléssel.
Lágy fuvallat csak, amit lehet, meg sem érzel.
Csak amikor a sok lárma csillapodik kívül,
akkor hallod meg a szavát, és sejted meg végül.
Felé fordulsz, de még nem érted egészen.
Mit szeretne vajon tőlem? Elszoktam már régen.
De ő nem erővel és eréllyel követel a szíven.
Szeresd magad, csak ezt az egyet mondogatja híven.
Megvárja, míg halk kérése elér végre hozzád,
ha eleget hallgattad a csendet és a formát.
Akkor érzed, megérint és tudod erre vártál.
Miért nem szóltál hangosabban? Korholod őt kábán.
Csak annyit kér akkor is, hogy nyisd ki hát a szíved.
Engedd be őt az ajtaján, ha úgy döntöttél kéred.
Ha kitárod a szíved és virág nyílik rajta,
A szeretet hatalma, nagyobb, mint a világ birodalma.
Mégis a hatalom legszebb formája ez.
Nem ural, és nem követel, csak ölel és védelmez.
Akkor nincs több kérdés, elfogyott a panasz.
Boldog mosoly marad csak az egyetlen válasz.
Máté Szilvi
Comments