Már pusztán egy gondolat, egyetlen feltételezés, egyetlen rezdülése a szívnek, egy pillanatnyi fókusz bárhová, egy aprócska, jelentéktelennek tűnő érzület, ami átsuhan a lényeden, az már formálja a valóságodat. A te valóságodat! Azt, ami számodra az egyetlen valóság.
Te hová fókuszálsz? Ahová figyelsz, oda áramlik minden teremtő energiád. Ahová koncentrálsz, azt erősíted, azt szilárdítod meg. Abból építed saját valóságodat, önnön teredet és idődet. Hová szaladnak unos-untalan kósza gondolataid? Szép élményekhez vagy borzasztókhoz? Felemelő vagy mélybe taszító létpillanathoz? Múltbéli traumához, jövőbeli félelemhez? Milyen fával táplálod személyes poklod tüzét minduntalan?
Valakinek vagy valaminek változnia kell, hogy megnyugvásra lelj? Szeretnél egyáltalán békére lelni? Ragaszkodhatsz bosszantó gondolatokhoz, bántó feltételezésekhez, sajgó szívfájdalomhoz, de mást is választhatsz. Csak te tudod, hogy mi a fontos neked! Mi az, amiért a szíved dobog? Amihez őszintén ragaszkodsz, mert arra az élményre, tapasztalatra, valóságra vágysz? A szíved és az eszed arra koncentrál? Önnön kínjaid tüzét szítod, vagy azt a lángot táplálod, amiért élsz? Figyelj befelé! Miért égsz igazán?
Comments