Hazatérés
Hosszú volt az út amely hozzád vezetett,
de most bűnhődtem már éppen eleget.
Hattyúként a kacsák között, nem találtam magamat.
Nem láttam a fehér szárnyam, letagadtam sorsomat.
Alázatra , szolgaságra kényszerült szívemet,
feloldozom, hazaviszem , megkeresem népemet.
Víztükör az én otthonom, tükörpárom, szerelem.
Hazarepül most a hattyú, és a szívem megpihen.
Fehér szárnyak várnak engem, ölelésre tárva szét.
Belebújok és örökre ott maradok ! Hjajj de szép!!!!
Máté Szilvi 2020. 05. 15.
Comments