Isten soha nem engedte el a kezed
Amikor egy nap felnézel az égre,
Repülő madarak röppennek a messzeségben.
Világító kék óceán vizében halak úsznak át a végtelenségbe.
Hol van a határ melyet te húztál meg nékem ?
Hol eltűnt a te végtelenséged.
Hol attad át és kinek az erődet?
Mikor elhitted másnak nem vagy te más, mint egy kiszolgáló személyzet.
S mi van akkor, ha egy nap felébredsz a tűző fényben és rájössz, te magad voltál a gát, mely nem engedett tovább a végtelenségbe.
Mi van, ha meglátod a saját messzeséged és rájössz, erőd végtelen és felbecsülhetetlen.
Mi van, ha egy nap rájössz, meg lettél vezetve?
Mindazok által, kik azt hazudták neked, a te érdekeidet nézik és nem a végtelenséget.
Mi van, ha egy nap össze tőr körülötted az eddigi kép, melyet látni engedtek és rájössz, egy egész más világ az, mely körül vesz téged.
Mi van, ha kiderül a perem szélére kerültél a messzeségben, és nem a kör közepén állsz a végtelen napsütésben.
Mi van, ha egy nap azt hallod zengeni az égben, te vàlasztottad mindezt és a te felelősséged!
Mi van, ha már ott nem mutogathatsz másra,
És felvállalod önmagad felett a felelősséget a mában.
Mi van akkor, ha mindezt akár most megteheted?
Felébredsz egy reggel és új útra léphetsz.
Mi van, ha új cipőt húzol és valóban meglèped mindezt?
És az új jövő ajtója kitárul néked!
Ne hidd el szavát ki azt mondja
néked, eltévedtél te Bárány és későn ébredtél fel.
Nincs olyan, hogy késő az idő végtelenségében,
Csak te vagy az az egy, ki mindig világít a végtelenségnek.
Hiába érzed úgy most, sötétség vesz körül téged, hidd el a világító lámpa kanoca ott lakozik belül.
Te magad vagy ki kioltotta benned,
de az örök fényt is te gyújthatod meg a végtelenségben!
Szóval te drága lélek hidd el, te vagy az egy és az örök fény a MOSTBAN!
A jó Isten soha nem engedte el a kezed itt lent a földi porban!
Most is ott áll melletted, mégha te őt nem is látod és arra vár, hogy lépj át a kapun, ami már rég neked kitárult.
Naha'ra
תגובות