A karácsonyról sokan sokféleképpen írtak már és írnak folyamatosan. Talán ez az egyik legnagyobb ünnepünk, ami ennyire megérinti az embereket, az emberek szívét, lelkét. Évről évre figyelem magam hogyan viszonyulok ehhez az egészhez. Az évek alatt többféleképpen megéltem már. Ilyenkor, sőt már november közepe táján, jönnek a cuki karácsonyi képek elő, feldíszítik az utcákat, üzleteket, és szinte mindig magával ragadott egyfajta nosztalgikus vágyakozás valami után, amit szinte sosem tudtam "megragadni", "átélni", amikor eljött a "nagy nap". Sőt, volt, hogy a lehető legrosszabbul éreztem magam. Mindig feltettem a kérdést, Miért? Túl nagy elvárás? Valami olyasmire vágyom, olyasmit szeretnék átélni, ami nincs meg nekem, nem elérhető? Mit csinálok rosszul? Mi is a karácsony egyáltalán? Mi is az, amit ilyenkor "ünnepelünk"?
Google a barátunk szerint:
"A téli napfordulóhoz a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik, és ünnepségek kísérik, mint például az ókori római szaturnália, a zsidó hanuka, az afroamerikai kwanzaa, a kelet-ázsiai tungcse-fesztivál, vagy maga a karácsony, melyet Mithrász és a Sol Invictus napisten kultuszához kapcsolódóan, illetve több pogány ünnep helyett tart ma a keresztény vallás."
Aztán rájöttem, teljesen mindegy mi van a köztudatban a karácsonyról. Az a lényeg, az a fontos, számomra/számodra mit jelent. Mert ez a nap, ez az időszak csak is rólunk szól. A bennünk lévő "Ünnepről". Egyéni dolog. Nem számít hogyan épült fel szépen ez a sok minden, ami mostanában a karácsonyt fémjelzi. Ezt mind le kell hámozni, ha saját igazságunkat, saját karácsonyunkat meg akarjuk lelni. Mindenki saját szívében leli meg. És nem feltétlenül december 24-26 között. Hiszen tudjuk, hogy a csillagászati napforduló 21-én van. Innentől kezdenek rövidülni az éjszakák. Innentől kezd egyre több "világosság" lenni körülöttünk. Kérdés, világosodunk e mi is?
Évről évre egyre jobban érzem november táján a hívást az elvonulásra, a befelé fordulásra, és ez tart egészen december végéig. Egyre jobban foglalkoztat, hogyan is kéne jól megélni ezt az időszakot, mert van valami, ami fontos, ami meghatározó ebben az időszakban. Szerintem ez a befelé fordulós időszak az, ami fontos lehet számunkra (számomra), mert évről évre, ahogy tesszük a köröket, válhatunk egyre világosabbá, kerülhetünk egyre közelebb ahhoz, akik vagyunk. Ezen időszak után pedig jöhet az ünneplés. De hogyan? Engem már taszít az, amit köré építettek. De ez csupán az én érzésem, véleményem.
Az igazi gazdagság, az igazi világosság bennünk van. Minél nagyobb benned a világosság és gazdagság, annál kevesebbre vágysz kívül. Nem kell a külső csillogás, pompa, terülj terülj asztalkám, zaj, ricsaj, stb. A csend a legnagyobb ünnepünk, amikor önmagunkban kiteljesedünk és érezzük, hogy ismét közelebb kerültünk egy lépéssel ÖN-MAGUNKHOZ. Ez a mi Benső karácsonyunk. Én így érzem most. S talán te is.
Szeretettel: Nebe’h’a
Comments