A karácsony hangulata bennünk él. Sejtszinten hozzuk magunkkal életről életre. De maga a karácsony megünneplése ehhez a téridőhöz kötődik. Ami halványan megjelenik benned ellenérzésként, az az "ébredésnek" köszönhető. Ébredezel a kábulatból. Először nem is tudod hova tenni ezeket az érzéseket, gondolatokat. Azt hiszed, veled van baj. De nincs baj! Csupán kezdesz ÁT-látni a hamisságokon. Egyik percben ezt érzed, a másik percben mégis vágysz a fenyő, gyertya, csillagszóró, bejgli, rántott hal illatára. Ezzel sincs gond. Ha neked ez hozzátartozik a december hangulatához, megteheted. Díszíts fel egy kisebb műfenyőt, vagy vegyél konténeres fát, amit aztán kiültethetsz a kertbe! Vagy ha már tele van a kerted kis fenyőkkel, akkor ezúttal díszítsd fel a kertben! Mondjuk cinkegolyóval, félbevágott dióval, a madarak örömére. De pl. a szobafenyő is adhat ünnepi hangulatot, vagy más szobanövény. Ha te egy kicsit is környezet tudatosnak tartod már magad, sőt, általában véve TUDATOSNAK, akkor nem díszítesz kivágott fenyőt! A fenyő 8-10 év után lesz akkora, amit már érdemes díszíteni. Aztán 1-2 hét múlva megy a szemétbe. Az sem segít rajta, hogy van ahol "újrahasznosítják", komposzt lesz belőle. El sem tudom gondolni, ésszel felfogni, vajon hány fát vágnak ki ünnep címszóval.
Lássuk mit ír a wikipédia:
Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én a napistenek születésnapjaként ünnepelték. A Római Birodalomban az ünnepet a Mithrász-kultusz (az óind hitregékben a felkelő nap istene) terjedésének következtében a 3. századtól kezdve megtartották.
Az ókeresztény vallás szimbolikájában az isteni fényforrást, a sötétségen diadalmaskodó fényt Krisztus szimbolizálta. A pogány ünnep ellensúlyozására az ókeresztény egyház az első nikaiai zsinat után (325) erre a napra helyezte Jézus születésének évfordulóját, a karácsony ünnepét. (Miért is? Egy születésnapot hogyan lehet ide-oda helyezgetni?)
Néhány forrás szerint középkori szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberekért. Más források szerint a karácsonyfa elődje a karácsonyi piramis volt, ami egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz erősített deszkaszál volt, melyre két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek keresztbe. A felszegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni.
Később német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.
Egy 1554-ből származó történelmi jegyzet alapján, Magyarországon karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt.
Magyarországon az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította a Fejér megyei Martonvásáron levő birtokán 1824-ben.
„Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok, a sólyom ünnepét tartották. Ekkor a sólymokat vadászatra eresztették, és sok nép vitte oda madarait, amiket a sámánok megáldottak. Ez tehát régen a solymárok ünnepe volt, amelyet népi nyelven karácsonynak neveznek, a kerecsen sólyom után.”
Persze ezeket az adatokat mindenki megtalálhatja, nem is újdonság, mert én is már többször utána olvastam, utána kerestem. És ugyebár azt is tudjuk, hogy Hóruszt Sólyomként, vagy embertesttel és sólyomfejjel ábrázolták, valamint hogy a Hórusz szeme szimbólum az egyiptomiaknál a megújulás jelképe. Tehát akkor Karácsonykor, Kerecsen Sólyom Ünnepén, ünnepeljük Hóruszt? Emlékezzünk, idézzük fel ŐS-MAGUNKAT? Mer ugyebár a „szem” voltaképpen „mag”-ot jelent? Néha nem árt utánanézni dolgoknak! Elmeditálgatni, hogy vajon mi honnan ered. Szívünk úgy is megadja a választ. Jelzi, ha jó úton járunk, ahogy azt is ha nem.
Szeretettel: Nebe'h'a
Comments