Lélek vagyok

A lélek, az az isteni szikra, a parányi tiszta láng, aki te magad vagy. Lehet, hogy eltemetted legbensőbb önmagadban, s tétlen és szótlan vár, éppen nem lobog semmiért. Mégis, ha hagyod, hogy áthasson ez a pici lángocska, akkor fellobban benned. Minél inkább rá figyelsz, minél több teret adsz neki, annál inkább életre kel, izzani kezd, s ha utat engedsz neki, akkor kiterjed. Beláthatatlan egeket és feneketlen mélységeket nyaldosó lángokká nőheti ki magát, korlátlanná, sőt verhetetlenné válhat. Lehet egy leheletnyi fehér selyem, cirógató semmiség, és lehet vakítóan fényes, pazar és magával ragadó. Hogy éppen milyen legyen, hogy akarod, az a te döntésed!