Azoknak szól ez az írás, akik nem szeretik a vezetett meditációt, vagy nem tudnak végig csinálni egyet sem anélkül, hogy elaludnának, vagy elkalandoznának. Számukra is van megoldás. A zenére történő meditálás az én személyes kedvencem. Ez azért van, mert abszolút szabadságot ad. Nem mondja meg, hogy mit tegyél, mit és hogyan képzelj el. Ez a vezetett meditáció. A későbbiekben erről is fogok írni, de most az aktuális meditációs formánál maradok. Én magam úgy szoktam zenére meditálni, hogy először is, ami a legfontosabb, kikeresek magamnak egy megfelelő zenét, amire úgy érzem, el tudok lazulni. A zene maga sokféle lehet a meditációs zenéken belül is. Imádom az ambient, az angyal, a csakra zenéket. De van, hogy emocionális zenéket hallgatok, fantasy stílusút. Mikor milyen hangulatom van, olyan zenére tudok lazulni. Minden zene elrepít valahova, más –más érzéseket keltenek bennem. Ez számomra a legfontosabb, az ÉRZÉSEK. Van, hogy olyan zenét választok, ami űrutazásra visz (ambient spice), van amikor az angyalok közé vágyom, a szférák zenéjét hallgatnám inkább, és van amikor az erdei lények világában érezném jól magam (forest meditacion), vagy egyéb világokban.
Tehát amikor megtaláltam a megfelelő zenét, hangulatomtól függően lefekszem, vagy ülök. Amikor úgy érzem az sem baj, ha belealszom, akkor lefekszem. Ez is nagyon jó szokott lenni, mert nem is igazán alszom el. Ugyanis a távolból hallom a zenét, miközben alvásszerű állapotban vagyok. Ez nagyon érdekes érzés, mert ott sem vagyok lélekben, de mégis. Ezt máshogy nem tudom elmagyarázni. Amint vége a zenének szó szerint kipattan a szemem. Amikor ülök, akkor más állapotba kerülök. Nem alvásszerű érzés, sokkal éberebb, de mégis repülök érzelmileg. Ezt az érzést hagyni kell, hogy elhatalmasodjon! Viszont ugyanolyan hatékony, mint amikor fekszem. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor információhoz szeretnék jutni, és azt szeretném, hogy megmaradjon az emlékezetemben minden tapasztalat.
Amikor megszólal a zene, becsukom a szemem és ellazulok, amennyire csak tudok. Odafigyelek minden egyes testrészemre, hogy érzek-e valamilyen feszültséget, és ha igen, azonnal ellazítom az adott testrészt. Csak a zenére koncentrálok, és hogy ellazuljak. Semmit nem erőltetek, ha jön egy gondolat, hagyom hagy jöjjön, majd elengedem. De a gondolatok helyét a zenével töltöm be. Figyelem milyen érzéseket kelt és hagyom, hogy áramoljon rajtam az energia, az érzés és meglovagolom a zene által keltett hullámokat, rezgéshullámokat. Csak hallgatom a zenét és utazok vele együtt. Ahogy felszállok a zene által keltette rezgéshullámokra, már ott sem vagyok, majd számomra ismeretlen érzések, helyek kelnek életre. Számomra ez a legcsodálatosabb érzés, mert szavakkal leírhatatlan. Eufóriaként tudnám leírni magát az érzést. A környezetemet, a talajt magam alatt egyre kevésbé érzem, minél feljebb repülök a zene szárnyán. A lényeg a repülés, a könnyedség, a szabadság. Nem köt meg, nem irányít senki és semmi, csak lebegsz és szárnyalsz. Mint amikor felállsz egy hegytetőre és hagyod, hogy a finom, langyos szél fújja a hajadat, a ruhádat, és simogatja az arcodat. De ez még ennél is felemelőbb tud lenni, ha hagyod.
Ha kíváncsivá tettelek, próbáld ki te is! Minél többször csinálod, annál jobban fog menni a lazulás zenével. És még csoportba, tanfolyamra sem kell menni, mert minden ott van helyben.
Comments