Egy érzékeny témához készülök hozzányúlni, így kérem, senki se bántódjon meg, és kezelje azt, amit írok, megfelelően nyitottan! A saját valóságomat írom le, és az, hogy Te kompatibilis tudsz-e hozzá lenni, az a te világodon múlik.
A mai világ egyik legnagyobb gondja, hogy sötétségben kódorogva kiáltozunk Istenhez megváltásért, és azt hisszük elhagyott minket, pedig ugyanott van, ahol eddig is. De elsőként tisztázzuk, mit értek Isten alatt.
Az a mai ember számára világossá lett, hogy a földi létezésén túlmutatóan van „valami”. Ezt nevezhetjük Istennek, Jehovának, Allahnak, amit csak akarsz. Én a továbbiakban az egyszerűség kedvéért „Isten”-ként hivatkozok rá, de ide behelyettesíthetsz bármilyen nevet amiben, vagy akiben hiszel.
Hogy te nem hiszel? Ó dehogynem! Te abban hiszel, hogy nincs Isten. Valaki azt mondta, hogy annak van a legnagyobb hitre szüksége, aki semmiben sem hisz. Hiszen nehezebb hinni abban, hogy nem létezik. Vagy az emberiségben hiszel? A tudományban? Az evolúcióban? Akkor az a TE Istened. Nem kevesebb vagy rosszabb a hited mint az enyém, és lényegében ugyanarról beszélünk, csak más nyelven.
No jó, de akkor minek ennyi vallás, meg hit? Mert mi emberek ragaszkodunk hozzá, hogy leírjunk, értelmezzünk mindent, különben számunkra felfoghatatlan. Így van ez Istennel is, megpróbálunk neki egyféle arculatot adni, ami azért nem sikerülhet, mert oly hatalmas és leírhatatlan, és mindenféle arculat, hitvilág belefér, amit csak kitalálni vagyunk képesek. Olyan ez, mintha a lezárt szobát a kulcslyukon keresztül próbálnánk meg leírni, nem fog sikerülni, csak egy részét látjuk. De aki önhittebb az átlagnál, még el is hiszi, hogy csak az van, amit lát. Így hát, ha nyitottan próbálsz meg gondolkodni, akkor el kell ismerned, hogy sosem fogod megismerni Istent teljes valójában. Miért? Mert képtelen vagy rá. Hiszen emberi szemeddel, és agyaddal képtelen vagy felfogni egy ilyen hatalmasságot.
Ezért a rengeteg vallás, mindegyik egy út. Egyik sem rosszabb vagy jobb, mint a másik! Aki az ellenkezőjét állítja, annak sok az önbizalma, vagy vak. Minden út egy közös nevezőhöz vezet: Istenhez! Vagy hívd, ahogy akarod. Ő annyira hatalmas, és nagyszerű, hogy minden belefér. Járhatod bármelyiket, ami téged elvezet az út végére. Ezen az úton viszont meg kell értened azt, hogy az utadat emberek hozták létre. Isteni sugallatra ugyan, de emberek kövezték ki, emberek ásták fel. Így szükségszerűen Isten lényegét is a maguk képére formálták, akár akaratlanul is. Ebből következik az, hogy el kell választanod az ocsút a búzától, vagyis az Isteni „igét” az emberi tökéletlenségtől. Mindegyik vallás lényege jó, és „ige”. Csak az emberek ráülepedtek ezekre a dolgokra, és eléggé nyitottan kell gondolkodnod hozzá, hogy felismerhesd. Ezért vannak vallási háborúk, és békétlenségek, mert alapvetően egy vallás sem buzdít rossz dolgokra. Csak az emberi értelem úgy dolgozza fel, ahogy a céljainak megfelel.
Isten sosem kért egyházat, sosem kért templomot, sosem kérte azt, hogy bárkit is ölj meg! Egy apróságot kért: Szeress, és higgy! Még akkor is, ha az elméd nem találja jó ötletnek. Még akkor is, ha bántanak. Még akkor is, ha nem érdemlik meg. Mert talán elbizakodottságodban el tudod dönteni, hogy ki érdemes rá? Nem hiszem. Magadról tudod, hogyan lehetne megítélni téged egy órád, vagy egy cselekedeted alapján? Téged, az egész életed? Akkor hogyan lehetnél képes megítélni másokat? Legyek jó ahhoz, aki bánt? Ó tudom, hogy ez nehéz. A legnehezebb dolog. De mint írtam már, önmagadat legyőzve leszel igazi bajnok. Ha le tudod győzni magad, akkor utat nyitsz magadnak, és a szeretetnek. Hiszen te nem vagy más, csak szeretet. Jó, jó, de hol van Isten? Abban minden vallás, és elmélet megegyezik, hogy Isten mindenhol ott van, és mindenben benne van. Hiszen azért mindenható, vagyis Isten. Akkor miért gondolod azt, hogy benned nincs? Miért gondolod ezt magadról, aki ráadásul a saját képére vagy teremtve? Tehát ha Istent keresed, akkor elsőként magadban kell elkezdened a kutatást! A benned lévő „istenmag” el tud vezetni az egészhez, hiszen annak elszakíthatatlan része. Ha azt gondolod, hogy márpedig benned ilyesmi nincs, akkor nem hallod. Mert nem figyelsz! Az egész életed sarát rápakoltad, és most hallani akarsz egy halk hangot a legmélyéről? Nehéz lenne.
Hogyan fogj hozzá? Elsőként kezdjük az alázattal. Az alázatosság nem az, aminek mi emberek hisszük, nem szolgaság, és nem önmagunk leértékelése. Az igazi alázat szabadság. Fejet hajtasz, és elfogadod azt, hogy nem tudhatsz mindent. Megengeded másoknak, hogy azt higgyék, gondolják, amit akarnak, hiszen te is azt teszed. Nem próbálod ráerőltetni másra a te véleményed, és látásmódod. Hiszen neki megvan a maga útja, a saját buktatóival, és kacskaringóival. Neki az az út fontos, és az kell, mert az vezeti el őt ahová menni akar. Miért lenne kevesebb, mint a tied? Emberek vagyunk alapvetően senki sem jobb vagy rosszabb, mint te. Minden lehetőség benned van, ahogy benne is. Ha nem használja ki, az az Ő döntése, amire szabadsága van. Nem neked kell megváltanod Őt, egyedül magadat tudod! De nem kell eltűrnöd semmit sem, kivonhatod magad abból, amiből akarod. Ez a te döntésed szabadsága. Ezt egy életen át lehet gyakorolni, és minél jobban megy, annál közelebb kerülsz a benned lévő hanghoz. Vedd észre azt, hogy ha valamelyik gondolatodban szerepel a VELEM, ENGEM, szó, akkor az nem te vagy, az az egód. (Hogy merte VELEM megtenni?! Hogy mert ENGEM bántani?!) Mert az alázat, és az egó nem kenyeres pajtások. Nem arról beszélek, hogy pusztítsd el az egódat, hiszen szükséged van rá. Csak tanuld meg kezelni! A helyén kezelni! Mint ahogy a benned lévő rossz dolgok is szükségesek, csak meg kell tanulnod kezeli őket. Ha hiszel benne, hogy képes vagy rá, akkor képes is leszel! Hiszen az leszel, amit hiszel. Ha nem hiszed el, nem is fog menni. Ezért fontos a hit, mert a hittel megtalálhatsz bármit, eljuthatsz bárhová, képes lehetsz bármire. Akár még arra is, hogy megtaláld Istent. Magadban, a világban, mindenhol, és mindenben.
Isten sosem hagyott el téged. Csak te felejtettél el beszélni vele. A te felelősséged az, hogy mire irányul a hited. Ha abban hiszel, hogy nincs Isten, akkor számodra nem is lesz. Mert Isten elfogadja azt is, ha neked nem kell. De azért ott lesz mindig, hátha egyszer kinyúlnál érte. Mint ahogy eddig is benned, bennem, és mindenben benne volt. Meghagyja neked a szabadságot, hogy abban higgy, amiben akarsz. Hiszen mi lehetne nagyobb ajándék bárki számára, mint a mindenség szabadsága?
Szeretettel: Felhőatlasz
Comments