Nemrégiben a fókuszomba került két mester is, akiket az ismeretségi körömből sokan elismernek. Mindkettő tart alkalmasint előadásokat, és az egyik jobban, a másik kevésbé, de eléggé megkérik az árát. Néhányan az egyik, míg mások a másik mester tanításaival árasztottak el és próbáltak rábeszélni, hogy menjek el az előadásaikra.
A következőre szeretném ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet: Mindegy, hogy miről tanít valaki, ha maga nem ülteti át a gyakorlatba! Legyünk figyelmesek és éberek! Tartsuk nyitva a szemünket! A spirituális ember is gondolkozhat logikusan! Attól, hogy kinyitjuk a szívünket, az elménk nem hal meg! Egy mester, de inkább úgy fogalmaznék, hogy minden ember, aki egy kicsit is tisztul, tudatosságában emelkedik, szívét kezdi megnyitni, az ezzel párhuzamosan érzékennyé válik. Viselkedése megváltozik, mert az energiák, melyeket képvisel, nem engedik szó nélkül elmenni a velük ellentétes, diszharmonikus megnyilvánulások mellett.
Mire utal, ha a mester egy mocskos belvárosi környéken tartja az előadását, s szó nélkül átsétál a szemétkupacokon, el a hajléktalanok mellett, s közben kedélyesen beszélget a társaival? Nem hajol le kiüríteni a vizes palackot, hogy a benne lévő vizet odaadja a szomjazó virágoknak, melyek mellett elhalad. Nem vesz fel egyetlen cigaretta csikket sem, pedig látja, hogy haldoklik tőle az ott álló öreg fa. Nem szól egy jó szót sem az ott kuporgó hajléktalanhoz, pedig sugárzik belőle, hogy egy parányi szeretetteli törődés már megváltoztathatná az életét. További kérdések kellene felmerüljenek bennünk, ha azzal szembesülünk, hogy előadást követően a mester négy csillagos szállodába megy kipihenni a tanítással együtt járó fáradalmakat. Mint említettem úgy, hogy tőle egy utcányira emberek a padon alszanak.
Nagyon nehéz átélni azt a periódust, mikor az ember elkezd szomjazni a tiszta információkra, hogy miként gondolkodjék, cselekedjék, hogy spirituálisan úgymond emelkedhessen. Sokan vágyják a felemelkedést, a megvilágosodást, vagy szeretnének beavatottá válni. Igazából nem tudják pontosan mire vágynak, de ami volt, amit ismernek, az már kevés, azt a rendszert már elhagynák. Ugyanakkor még nem léptek át a következőbe, ezért vergődnek, csapódnak egyik tanítótól a másikig, mégsem lelik a helyüket.
Használjuk az ima erejét! Sose feledjük, hogy kérhetünk! Nem a legújabb mobiltelefonra gondolok itt, hanem a tiszta információra. Kérhetjük, hogy világossá váljon előttünk a helyes út, kérhetjük, hogy mutatkozzék meg előttünk egy ember valódi arca, kérhetünk segítséget, ha nem találjuk a helyünket. „Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál.”
Comments