Ez az üzenet szokás szerint, akkor szól neked, ha "együtt rezegsz vele".
Mostanában, ha volt negatív élményed, tapasztalásod, érezhetted azt, hogy valamit nem csináltam jól, és jöttek a kérdések is: miért történik újra és újra? Mit rontottam el, hol rontottam el, stb. Ismerős ugye?
Bármilyen hihetetlen, igazából semmit nem csináltál rosszul. Semmit nem rontottál el. Csak nem a saját utad jártad. Az események csupán következmények voltak, mert Nem arra mentél, amerre menned kellett volna. Ezért csukódtak be előtted ajtók, néha olyan erősen, hogy az arcodon érezted az ütést. Ez kellett ahhoz, hogy ébredj. Hogy elgondolkodj azon, merre is az arra.
Volt olyan is, hogy elindultál ugyanazon az úton újra és újra. De mindig ugyan oda jutottál. Ez okozta események ismétlődését. Mert itt az volt a cél, hogy irányt válts. Hogy megpróbáld másKÉPp.
Aztán amikor már képes voltál elcsendesedve magadban feltenni a kérdéseket, persze nyilván folyamatosan feltetted azokat, de amikor már a választ is hajlandó voltál meghallani BELÜL ÉS NEM KÍVÜL! Akkor meg is jött a megoldás, az útmutatás.
Rájöttél, hogy a válaszok, a megoldások benned vannak, belőled fakadnak, és meg is kapod azokat, így vagy úgy. De vannak olyanok, mint pl. te is, akik sosem, vagy csak nagyon ritkán kapják meg kívülről a választ, vagy a segítséget. (A kívülről kapott segítség vagy válasz sosem a kívánt eredményhez vezetett.) Miért?
Azért, mert az erő, a tudás, az út az "új önmagadhoz" benned van. Ez a látszólag nehezebb út. De hosszútávon még is megéri. Mert ha kiépíted, sosem lesz szükséged másOKra.
Lelked, felsőbb éned pontosan azért csapkodja arcodba a különböző ajtókat, hogy a helyes irányba tereljen. Ehhez nagyon figyelmesek kell lenni. Figyelni az érzéseket, a jeleket, "meditálni" az összefüggéseken, megérteni azokat, és haladni a lelked által kijelölt ösvényen, még akkor is, ha néha fáj.
De csak az elején fáj. Az első egy, két felismerésnél. Aztán amikor megérted, hogy a látszólag rossz, fájdalmas dolgok is érted történtek, akkor felszabadulsz, megkönnyebbülsz, megbékélsz. Átjár a nyugalom és az öröm.
Mert a te utad befelé, csak is befelé vezet. Már nincs szükséged a külső dolgokra. Már nem kellenek neked a mankók. A belső utadon járva fedezed fel azt a világot, azt a világosságot, amit eddig kint kerestél. Azért kapod a feladatokat, hogy megold. De nem úgy, ahogy eddig, hanem másKÉPpen. Benső képek által.
A benső képeket felsőbb éned tárja eléd, és vezet általuk. Ha megengeded.
Csodálatos, felismerésekben gazdag 7végét!
Szeretettel: Nebe'h'a
Komentar