Egy korábbi ígéretemnek teszek most eleget, miszerint kifejtem, mi is rejlik az alábbi mondat mögött.
”Ha szeretnéd, hogy valami megtörténjen, ne állj a saját utadba!„
Mondhatnád, hogy ez micsoda balgaság, hiszen ki az, aki saját magát akarja gátolni bármiben is? Pedig van ilyen, sőt, szinte mindenki megtette már. Én is. Igaz, nem tudatosan, hiszen senki nem tesz ilyet szándékosan.
Elgondolkoztál már azon, hogy már azzal is a saját utadba állsz, ha nem teszel egyetlen apró lépést sem önmagadért? Azért, hogy elérd a célod? Hogy megvalósítsd a terveidet? Csak ülsz, tervezgetsz, és időpontokat tűzöl ki magad elé, hogy majd ekkor, majd akkor fogok bele a megvalósításba, vagy akkor, ha eljön a megfelelő alkalom. Ha ismerős ez a szituáció, és már tart egy ideje, akkor elárulok valamit (saját tapasztalatból is ). Ez az alkalom soha nem fog eljönni, mert becsapódsz azzal, hogy megmagyarázod magadnak, miszerint te csak alaposan felkészülsz és gondosan megtervezed az első lépéseket, meg a továbbiakat és az azutánikat. Ez önbecsapás!
Ezzel egy „csodálatos”, áttörhetetlen akadályt állítasz magad elé. Legalábbis addig áttörhetetlen, amíg fel nem ismered, hogy csak egy apró lépést kellene megtenned, egy apró erőfeszítést kell kicsikarnod magadból, és máris lesz egy „rés a pajzson”. Ezután már rájöhetsz, hogy ha már megtetted ezt a kis lépést, akkor átjut egy aprócska kis fény a pajzson. Ekkor már kíváncsivá válsz, hogy ott az a kis fény, mi lenne, ha tovább bontogatnád a rést, hogy még több fény jusson el hozzád. Egyre nagyobb rést ütsz azon a bizonyos pajzson újabb és újabb cselekedettel, lépéssel. Így jobban ki tudsz rajta kukucskálni. Egyre több fény juthat át, ami által apránként megvilágosodhatsz. Lassacskán kirajzolódik számodra minden, amire szükséged van ahhoz, hogy tovább bontsd a falat, melyet akadályként emeltél magad elé.
Ne becsüld alá az apró lépéseket, mert ezek az apró lépések vezetnek el a teljességhez!
Comments