A mai reggeli meditációmban, kaptam egy olyan üzenetet, amivel eleinte nem igen tudtam mit kezdeni: Öntsem szavakba a semmi fogalmát. Húha! Ez feladja a leckét.
Előzmény
Egy gyakorlatot próbáltam ki épp, amit szívesen leírok nektek alább, mert nagyon érdekes tapasztalatom volt vele. A tapasztalatomat nem írom le szándékosan, hogy ne befolyásoljak vele senkit. Szívesen próbálok ki új meditációkat és gyakorlatokat, amire hívást érzek, hiszen szeretek az intuíciómra hallgatni. Az intuícióm ugyanis mindig odavezet, amire épp szükségem van. Többnyire hihetetlen élményekben van részem, vagy legalábbis újabb tapasztalatokkal gazdagodok. A lényeg az volt, hogy el kell érjek a semmibe. Meg kell tapasztalnom a semmit!
Mostanában elég csapongóak a gondolataim (munka, otthoni teendők, stb). Teljesen általános gondolatok képesek szó szerint felfalni a figyelmemet. Ahogy elkezdenék meditálni, azon kapom magam, hogy a feladataimon gondolkodom, miközben csinálom az éppen aktuális kéztartásaimat, amit alkalmazni szoktam a meditációhoz. A lényeg, hogy mostanában nagyon nehezemre esik a koncentráció, és hogy a jelenben tudjak maradni, vagy egyáltalán, hogy kikapcsoljak. Így a meditáció már nem is meditáció.
Ma reggel ismét megpróbáltam rávenni magam a „rendes” meditációra. Éreztem, hogy nagy szükségem lenne rá. Elkezdtem a csakráim tisztítását, ahogy szoktam (mindig ezzel kezdem a meditációimat) és ahogy megjelenik egy gondolat a fejemben, mint mostanában mindig ilyenkor, jön egy „hang”: - Térj vissza! –Megint nem a jelenben vagy!
Húha, mondom tovább kellene haladnom, hogy elkezdjem a gyakorlatot, amit ki szeretnék próbálni. Nagyon ígéretesnek tűnik és igen kíváncsi voltam rá. Folytattam és ahányszor elkalandoztam, visszakényszerített egy „hang”. Még így is nehéz volt megmondom őszintén és ez igazán nem rám vall, de folytattam. Valami azt súgta ne ragadjak le, csak menjek tovább, ne gondolkozzak azon, hogy „-De gáz vagyok már megint elkalandoztam, ez mennyire amatőr viselkedés!”. Volt küzdelem önmagammal rendesen.
A feladat lényege az volt, hogy kerüljek a semmibe. Ez annyira nem volt idegen a számomra, de tudatosan végig csinálni már más volt, mint a korábbi tapasztalat. Így konkrétan nehezemre esett. Nem úgy, mint amikor egyszer csak ott vagyok egy hasonló helyzetben. Ez nagyon más lett, mint az eddigi tapasztalataim. Erre közölték velem, hogy akkor fogalmazzam meg mi az a semmi! Ha meg tudom fogalmazni, elkezdem átélni és végül ott is találom magam. Hát még a fogalmazás fázisában vagyok, de a gyakorlati rész után megosztom veletek, mit sikerült szavakba öntenem.
Gyakorlat
El kell képzelnem, hogy meditáció közben egyesével eltűnik minden körülöttem. A helyiségben a bútorok, majd a helyiség, utána a házak, a növények az utcán, majd az emberek…stb. Sorban minden, ami körülvesz. És végül nem marad semmi. Ekkor el kell gondolkozni azon, hogy mi az, ami marad. TE maradsz, vagyis a TUDAT, akit megszemélyesítesz. És igyekezni kell ebben az állapotban megmaradni.
A gyakorlat szűk lényegét írtam csak le, mert elég hosszú lenne végig leírni. A gyakorlatot nem én találtam ki, de ahogy ismerem, magam a saját energiámra fogom formálni, mert bármit próbálok ki, előbb-utóbb teljesen más gyakorlat válik belőle. Ami azt gondolom nem baj, mert épp ez a lényeg, hogy saját magunk számára legyen megfelelő és hatásos.
A semmi megfogalmazása közben ráébredtem, hogy a „beszámoló” rövidebb lesz, mint gondoltam. Na, igen! Itt jön a képbe, hogy ne legyenek elvárásaim! Értelmetlennek tűnik, de remélem, hogy aki olvassa, megtalálja benne a saját üzenetét, ami neki szól.
A SEMMI
Mondhatnám, hogy a semmi a légüres tér, de ez nem igaz. Amikor a „semmibe” vagyok, sötét körülöttem minden. Ami lehetne félelmetes is, de nem az. Valami ismerős, félelemnélküliség tölt el. Nem érzek semmit, nem érzem a testem, nincsenek érzelmeim, csak gondolataim. Sötét van, mégis mindent látok. Látok? De itt nincs semmi. Ez, hogy lehet? Látom a sötétet. De ez így értelmetlen. Minden csupa ellentét (Jó kis belső monológ.)
- Ne keress benne értelmet! -szólt egy „hang”. Hiszen a semmiben, benne van, a minden. A semmiből lesz a valami.
- De hogyhogy látok?
- A saját fényed megvilágít mindent, ezért látsz. Otthon vagy. A semmi az otthonod, mert ott megtalálsz mindent, ami te vagy. Mindent, amire szükséged van.
- De itt nincs szükségem semmire.
- Mert már te is tudod, hogy minden a tiéd.
Comments