Bárhogy is kelj fel, bal lábbal, vagy jobb lábbal. Bárhogy is induljon a reggeled. Bármi legyen is az, ami miatt elkezdenéd az aggódást, a bosszankodást. Ne tedd! Állítsd meg benső lemezjátszódat vagy filmvetítődet! Tudod, hogy ez hová vezet!
A magukat spirituálisnak vallók között is bőven vannak, akik ugyanúgy megélik a hullámhegyeket és -völgyeket, mint bárki más. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem tartozom ezek közé. Nagyon nehéz megszabadulni a régi mintáktól, programoktól. Mégsem lehetetlen, csak tenni kell érte! Hogyan?
Meg kell értened, teljes mértékben, hogy a "problémák", azok a dolgok, történések, melyeket te probléma szintre hozol be kívülről, CSAK ESEMÉNYEK. Események melyek manifesztálódnak a bensődből kibocsájtott energiamintázatból. Újra és újra lekottázol egy darabot és ezek a frekvenciák idővel alakot öltenek. Te ezt nagyon jól tudod! Elméleti szinten! Ugyanakkor csodálkozol, hogy futod ugyanazokat a köröket időről időre. ISMÉTELSZ. MEDDIG? Ameddig jól esik neked! A körhintából ki kell szállnod, ha másik ösvényen szeretnél haladni. Tehát te teszed ezt magaddal! Mi a megoldás? A megoldást is pontosan ismered!
Állandóan a középpontodban létezni.
Úszni az áramlattal.
Kötődés mentesen, isteni módon.
Belélegezve a kozmikus életenergiákat.
Örülve az életnek, csodaként megélve minden pillanatot.
Azt is tudod jól, hogy minden energia, a fizikai tetemtett világ besűrűsödött energiák halmazaiból áll. Tudod az eszeddel, de most már érezned is kell, érzékelned kell, ha tovább akarsz lépni arról a pontról ahol állsz. Egy energia óceánban csücsülsz. Te is egy energia csepp vagy. Hát áramolj!
Mi van még? Megtanulni az adott leckét.
Milyen leckét? Kérdezhetnéd...
Mi az amit problémaként élsz meg? Kérdezhetném... Na, ott van a kutya elásva!
Vedd elő, ásd elő, a legnagyobb példányt, aztán hátrálj... addig, amíg képessé nem válsz érzelemmentesen, indulatmentesen, teljesen kívülállóként tekinteni rá, mintha nem is a tiéd lenne. Ekkor észre fogod venni, hogy az elefántod csak egy apró bolha, a te energiaóceánodban. Egy porszem. Csak te szorítod magadhoz... engedd el, nyisd ki a markod, és engedd hogy az áramlat, messze sodorja. Hagyd feloldódni!
Majd ásd elő a következőt és az azt követőt. Majd engedd feloldódni mind. Ezt annyiszor csináld, ahányszor kopogtatnak az ajtódon. Másként nem fognak eltűnni életedből, mert a te "gyermekeid", te szülted őket erre a világra. Kötődnek hozzád, belőled táplálkoznak.
Tudom, hogy ezt is nagyon sokszor olvastad, hallottad már... de megértetted e? Elfogadtad e? Beépítetted e a tudását mindennapjaiba? Ha még mindig adott problémákon rugózol, akkor nem. Te sem, és én sem...
Ez a lecke! El kell sajátítani, majd alkalmazni kell! No és akkor tovább mehetsz a következő szintre. Te is és én is.
Yorumlar