Mai meditációmban nagyon elrugaszkodtam a megszokott gyakorlatsorozatomtól. A testemet vizsgáltam épp az energiák szintjén, hogy mi miért történik, amikor a következő eszmefuttatás haladt át rajtam.
Mi van akkor, ha a testünket alkotó atomok vagy sejtek mind-mind, egy-egy hihetetlenül aprócska univerzum?
Ahogy mondani szokták, egyek vagyunk az univerzummal. Akkor az is valós, hogy bennünk is ott található az univerzum. Ez tiszta sor. Csak hogy bennem képsorozatok formájába játszódott le az egész folyamat, majd jöttek a gondolatok. Bennünk az a rengeteg atom és sejt, ha mind egy-egy univerzum, akkor mi magunk vagyunk a multiverzum. Hiszen senki nem tudja igazából számítások alapján sem, hogy az mekkora lehet. Se eleje, se vége. A bennünk lévő megszámlálhatatlan univerzum (atomok, sejtek) számára mi magunk vagyunk a multiverzum. Hiszen igazából nekünk sincsenek határaink. A mi testünk ugyan véges biológiailag, de mint tudjuk, igazából nem a testünkkel vagyunk azonosak, hanem ennél valami sokkal többről van szó. Nincsenek határaink, mert a testünkön túl élünk. Még ha nem is vagyunk ennek tudatában.
Ez ugyanaz, amikor azt mondják, hogy egyek vagyunk istennel, tehát mi magunk is istenek vagyunk. Ha ennyi univerzum létezik bennem és ezek éltetnek atomok/sejtek formájában, akkor miért is nem tudom én irányítani a testemben zajló folyamatokat? Legyen ez betegség, fájdalom, negatív gondolatok, stb. Ha „ura” vagyok megszámlálhatatlan univerzumnak a testemben, akkor miért nem vagyok képes ezt tudomásul venni és helyretenni a hibás programokat? Ezen nagyon elgondolkodtam.
Nem vagyok benne biztos, hogy szavakkal vissza tudom adni pontosan ugyanazt, amit képek érzések és gondolatok formájában tapasztaltam, de mindenképpen szerettem volna ezt megosztani veletek, hátha valaki tovább tudja göngyölíteni magában a témát, s épp ez segít neki ráébredi a saját valóságára. Én is ezt teszem, át-és tovább gondolom az egészet ismét.
Comentarios