Ezt a kis beszámolót a március 15-i, budapesti tüntetés után írtam meg, mert olyan pozitív élményben volt részem, ami feloldott bennem egy hatalmas, hónapok óta napi szinten gyűjtögetett, s igen rendesen besűrűsödött negatív megélésekből szőtt energiablokkot. Hogyan lehet egy tüntetés áldásos, gyógyító és teljességgel pozitív élmény? Megpróbálom röviden elmesélni.
Egyszer olvastam Lorna Byrne egyik könyvében, hogy ő is érzékeli, amikor a negatív energiák annyira besűrűsödnek, hogy szinte ködbe burkolják az egész környezetünket. Nem szükséges részleteznem, hogy 2020 nem volt éppen pozitív év sokak számára, és 2021 eleje sem olyan változásokat hozott, hogy szeretetben és békében feloldódhattunk volna. Számomra Budapest most pontosan olyan sűrű és sötét ködbe van burkolva, amit Lorna is említ a könyvében, ahol később merénylet történik. Amikor elhagyom a fővárost, akkor is érzékelhető, hogy az energiák nem úgy áramlanak, a környezet nem ragyog, minden sokkalta nehezebb, de ahogy visszatérek Budapestre, a változás azonnal letaglóz. Számomra manapság fizikai fájdalommal jár az itt tartózkodás. Tényleges fiziológiai tünetekkel reagálok erre az energetikai ködre. Nem lehet benne lélegezni, mozogni, éget, mérgezi az elmét, a szívet, elszív minden pozitivitást és hitet.
Ezen a napon, 03. 15-i „tüntetés” napján ugyanez volt az alap felállás. Nehezen keltem, tettem eleget a kötelességeimnek és indultam el. Rosszul voltam útközben és a „rendezvény” ideje alatt is. Egészségügyi sétára indultam, ahogy mások is, mert nagy szükségünk volt rá. Nekem biztosan. Fújtuk a sípot, miközben sétáltunk, s valami igazán érdekesre lettem figyelmes. Ahogy az országház környékén róttuk a köröket, ez a negatív, besűrűsödött energia elkezdett felszakadozni, majd egy óra alatt szinte teljesen feloldódott. Egész a Duna túlpartjáig érezhetően teljesen kitisztult. Mire elhagytuk a Kálvin teret, addigra ezzel párhuzamosan minden rosszullétem is elmúlt. Magam is csak a hazafelé úton gondolkodtam el rajta, hogy nem imádkoztunk, nem gyújtottunk gyertyát, nem meditáltunk és hasonlók, csak sétáltunk és sípokat fújtunk, mégis valahogy úgy tettük, hogy az egész környék kitisztult. Pedig sok emberben volt ott félelem, fájdalom, zavartság és neheztelés, de sokkal több volt valami másból, ami ezeket mind felülírta.
Hogy mi volt az, ezen még magam is gondolkodom, ahogy ezeket a sorokat írom. Abban biztos vagyok, hogy a tiszta értelem és a tiszta szív átviláglott ezeken az embereken. Átsütött azokon, akik félve és tétován sétálgattak vagy félrehúzódtak, mert nem mertek a tömeggel tartani. Átragyogott azokon is, akik elteltek nehezteléssel, és bezárkózva, mindent magukba fojtva bandukoltak. Éreztem azokból is, akikből elő-elő tört valami felháborodás, s nem bírták uralni az elégedetlenségüket. S persze fényeskedtek azok is, akik lelkesen, bizakodva, akaratukban nem megtörve lépdeltek fürgén, néha olyannyira, hogy nem is győztük őket követni. Ez a fény, vagy inkább tisztaságnak nevezném, bár nem találok rá megfelelő szót jelenleg, oldotta a ködöt, átragyogott rajta és eltüntette.
A szabadságért és az egészségért meneteltünk, hogy úgymond normális életet élhessünk. Persze ezen a ponton már bele lehetne kötni a gondolatmenetbe, miszerint mindenki számára más a normális. Van, aki szerint a manapság normális teljesen abnormális. Ugyanakkor vannak alapvetések, alapigazságok, amiket nem lehet meghazudtolni, csupán eltakarni, elterelni róluk a figyelmet.
Az egyik ilyen törvény a szabadság, amelybe az erőszak nem fér bele. A büntetés, zsarolás, kényszerítés is erőszak pepitában.
A másik az egészség. Ami nem tünetkezelés és probléma súlyosbítás, hanem igazi, harmonikus, testi és lelki egész-ség.
Az igazi normalitásban nem tehetsz erőszakot! Sem ember az emberen, sem ember állaton vagy természeten. Nem tehetsz erőszakot önnön testeden és lelkeden sem. Illetve tehetsz, de akkor szembe kell nézz a következményekkel. Mert egészség nincs ott, ahol erőszak van. Ahhoz pedig, hogy lásd az összefüggést értő elme kell, mi több, értő szív!
Az értő elmét az értő szív kíséri, az vezeti, s csak együtt érhetnek célba! Az embereknek szembesülniük kell saját, súlyos veszteségeikkel, hogy megpillantsák a sötétséget. Nem látják, nem érzékelik, ezért megtéveszthetők és megtévesztők. A szívek jajgatását akkor hallják meg, ha az ő szívük is jajgat. Akkor születik meg bennük az együttérzés, ami összekapcsolja a szívet és az elmét, s ezzel együtt az egyik embert a másik emberrel, embert az állattal és természettel. Így jön létre az együtt-érzés.
Azon a napon én nem birkákkal sétáltam, akik parancsra bégettek a ködben, hanem olyan emberekkel, akik együtt éreztek és együtt cselekedtek egyazon célért, egységben. Egyöntetűen nemet mondtak olyan dolgokra, amikkel a lelkiismeretük szerint nem tudnak azonosulni, s ennek igyekeztek hangot adni, hiszen aki már hallgat rá, az tudja, hogy a szív szavát nem lehet elhallgattatni. Leírhatatlanul pozitív élmény volt látni, hogy igenis képesek vagyunk feloszlatni ezt a mindenre rátelepedett sötét felleget, s ezért szívből hálás vagyok.
Comments