Amikor rájössz és igazán átérzed, hogy körülötted minden és mindenki érted van.
Azért, hogy segítsenek, szeressenek, támogassanak, így vagy úgy , ahogy épp szükséges.
Amikor meglátod a saját kis világodat magad körül, amikor felfogod, megérted, hogy téged tükröz vissza, a gondolataidat, érzéseidet... és felfedezed, megpillantod a jelenlegi szint mellett, hogy milyen is lehetne, de ez csak egy villanás.
Egyszerűen érzed, hogy rajtad múlik, tényleg csak rajtad múlik, hogy valóban olyan legyen, hogy valósággá váljon.
Csak nem könnyű egész nap megtartani ezt az érzést, elragad a külvilág zaja, belevonódsz eseményekbe, történéseknek, elvisz az áradat erre, arra, pedig te csak jól akarod érezni magad.
De nem adod fel, újra és újra előhívod ezt a képet, újra és újra belehelyezkedsz ebbe az érzésbe, érzed ahogy a szeretet átölel, mosolyt csak az arcodra, érzed a nap melegét az arcodon, érzed a lágy tavaszi szellőt, mely simogat, érzed az ibolya illatát, vagy bármit, ami neked kedves, csak érezd!
Lásd a kedves arcokat, akikről tudod, hogy valójában szeretnek, (a maguk módján, ahogy itt és most ki tudják mutatni)!
Érezd ezt a szeretetet magad körül és ÖNmagodban is!
Legyen csodás napod ma és minden nap!
Szeretettel, Katalin (Nebe'h'a)
Comments