Már nem futok és szaladok
A külső zajok már nem zavarók
Nem terelik el a figyelmemet a külső ingerek
Csak a belső fény az, ami az utamon elvezet.
Csendben, némán ülök a szobában
Hiába ordít kint a tömeg félelmében, rám már nincs hatással.
S bár a vihar egyre közelebb, a szelét már érezni
én nyugodt vagyok, mert az igaz hit belül elnémít.
Hallom már a kürtöt, mely őseink szent hangszere
Tudom az ösvény, amin járok visz előre, ez nem mese.
S bár a kűrt hangját csak csendbe lehet érezni, kinek szíve nyitott érzi a vihart, de azt nem féli.
Maradj hát csendben a nagy hangzavarban
A külső események csak terelnek, de nem haza invitálnak.
Csaló banditák, kik a népeket tévútra viszik
Ébredj ember, mert hamarosan új nap fénylik.
Megméretik a szegény és a gazdag, s nem az győz, kinek az erszénye gazdag.
Az, kinek szíve és lelke az igaz fénytől izzik
Az az ember jut át a kapun, ahol az új világ fénylik.
Naha'ra 22. 08. 31.
Σχόλια